Egy ősi kínai fesztiválhagyomány új életre kelt a magyar folyókon: a hosszú, színesen festett sárkányhajók mára a két ország közötti barátság szimbólumává váltak – mondta el a Xinhua hírügynökségnek Járosi Péter, a Magyar Sárkányhajó Szövetség elnöke.
„A sárkányhajózás rendkívüli közösségépítő erővel bír” – fogalmazott Járosi. – „Tiszteljük a kínai kulturális örökséget, amely ebben a hagyományban él tovább, és büszkék vagyunk arra, hogy a csapatszellem erejét is bemutathatjuk általa.”
A sportág az 1990-es években jelent meg Magyarországon, és azóta fontos részévé vált a hazai sport- és kulturális életnek. Járosi személyes története 2002-ben kezdődött egy nemzetközi bajnokságon, ahol mély benyomást tett rá a faragott sárkányfejek látványa, a dobok dübörgése és az evezősök tökéletes összhangja. „Később megismertem Qu Yuan történetét is” – emlékezett vissza. – „Ekkor értettem meg igazán, hogy a sárkányhajózás nem csupán verseny, hanem egy több mint kétezer éves hagyomány, amely ma is él.”
Qu Yuan ókori kínai költő alakja szorosan kapcsolódik a Sárkányhajó Fesztivál eredetéhez. Járosi elhatározta, hogy a sportot Magyarországon nem „idegen különlegességként”, hanem közösen ápolt és megélt hagyományként fejleszti tovább, ezért maga is megtanulta a dobütés ritmusát.
Az évek során Magyarország egyre mélyebben kapcsolódott be a sportág nemzetközi életébe. 2024 októberében magyar evezősök részt vettek a sárkányhajó Világkupán a kínai Miluo városában, amelyet gyakran neveznek a sárkányhajózás szülőhazájának.
Ma a Magyar Sárkányhajó Szövetség mintegy 700 igazolt versenyzőt, 2000 klubtagot tart nyilván, és becslések szerint évente 10–15 ezer magyar vesz részt valamilyen sárkányhajós programon.
