Santung tartománbyan a Jishui megyei agyagedényeknek hosszú története van. Az itteni kézművesség eredete egészen a Csing-dinasztiáig vezethető vissza. Egy kis településen Daotuo-ban több százan űzik ezt a mesterséget. Olyannyira komolyan veszik, hogy a faluban szinte minden felnőtt sajátja ez a tudás. Nem csoda, hogy a kis települést „agyagedényfalu”-nak nevezik.
Az 1970-es években kezdett el nagyon felfutni az agyagedény-és cserépedénygyártás a faluban, rengeteg szakember dolgozott itt. Egész konkrétan meghatározta a falu karakterét. A cserépedények megmunkálása nemzedékről nemzedékre hagyományozódott át, főleg élő szóban.
Így volt ezzel egy mester Ren Csinzu is, akire nagybátyja volt óriási hatással. 16 évesen pedig hivatalosan is elkezdte a mesterséget tanulni. Nagybátyja gondos és türelmes irányításával két év alatt sajátította el a gyakorlatot, és ma már egyedül is tud cserépedényeket készíteni. Mi több komoly híre lett munkáinak. Szavaiban azért van egy kis aggodalom : „A technológia fejlődésével a cserépgyártás volumene csökken, hiszen egyre kevesebben vannak, akik képesek és hajlandók is vállalni ezt az ipart. Az ipar továbbviteléhez saját erőmmel is hozzájárulok, és remélem, hogy ez a művészet még generációkon át továbbvihető, hogy őseink régi kézműves mestersége és kultúrája örökre megmaradjon” – mondja Ren, aki egyébként egy ötödik generációs örökös.
Az elmúlt években a kínai kormányzat is felkarolta a falut mint turisztikai attrakciót. A mesterség pedig Ren aktív közreműködésével pályázik az immateriális kulturális örökség címre. Így talán remélhetjük, hogy Jishui agyagedénykultúráját és a kis kínai falu báját még sokáig élvezhetjük.
