Az 1978-tól 2012-ig tartó időszakban Kína megragadta a lehetőségeket a közlekedésfejlesztés felgyorsítására.
Az 1978-ban elfogadott reform- és nyitási politika új fejezetet nyitott Kínában a társadalmi és gazdasági fejlődésben, és a közlekedési szektor a gyors fejlődés szakaszába lépett.
A kínai kormány a közlekedés fejlesztését helyezte előtérbe, és úttörő kísérleteket tett a szállítási piac megnyitása és a szociális finanszírozási mechanizmus felállítása terén. „Ahol folyó van, ott csónak is van; ahol út van, ott jármű is van.” „Minden kormányzati szervnek, üzleti szektornak és különböző régióknak közös erőfeszítéseket kell tenniük, és az állami tulajdonú, kollektív és magánszolgáltatókat, valamint minden közlekedési eszközt ki kell használni.” A kezdeményezések nagymértékben elősegítették a közlekedési szektor fejlődését.
Kína gazdasági felelősségi rendszert vezetett be szerződéses munkával a vasúti ágazatában, és három irányelvet fogadott el az autópálya-építéssel kapcsolatban, beleértve az autópályák építésének engedélyezését a jövőbeli úthasználati díjakból származó hitelekkel. A kikötők voltak az elsők, amelyek megnyíltak, lehetővé téve a hajózási ágazat globálissá válását. A polgári repülési ipar kereskedelmi alapon kezdett működni, és kialakult a modern postai szolgáltatóipar.
Új rekordok sora született ebben az időszakban, új fejezetet írva a közlekedésfejlesztésben.
Az ország hatalmas vasútépítéseket hajtott végre, és hatszorosára növelte átlagsebességét. Kína összekapcsolta a tibeti antilopok otthonát, és elkészült a Qinghai-Tibet Vasút, a világ legmagasabb vasútvonala. A Hexie (Harmony) nagysebességű vonatok szemtanúi voltak Kína első nagysebességű vasútjának, a Peking-Tianjin intercity nagysebességű vasútnak. Kína ezzel belépett a „nagysebességű vasút korszakába”. Az ország első gyorsforgalmi útját, a Shanghai-Jiading gyorsforgalmi utat 1988-ban nyitották meg a forgalom előtt. A fellendülő autópálya-építéssel idő előtt elkészült az öt függőleges és hét vízszintes vonalból álló országos főútvonal-hálózat, a vidéki úthálózat pedig folyamatosan korszerűsödött. Az utak a gazdasági terjeszkedés fő artériáiként és a városi és vidéki területeket összekötő kapillárisokként szolgáltak. Ebben az időszakban fejeződött be a Jangce folyó torkolatának mélyvízi csatornajavítási projektje, amely a világ legnagyobb és legbonyolultabb torkolatjavítási projektje. A belvízi utakat korszerűsítették, több kikötőt és vízi utat építettek és kötöttek össze egymással. Peking, Sanghaj és Kanton megapoliszaival Kína számos fő- és bevezető légi útvonalat nyitott meg, fokozta a tengerentúlról érkező repülőgépek bevezetését, és gyorsabb ütemben korszerűsítette a gépeket, folyamatosan bővítve Kína légiflottáját. A reform és az innovatív fejlesztés után a postai szolgáltatás piacorientáltabbá vált, és gyorsan haladt az üzleti, logisztikai, tőke- és információáramlást integráló modernizáció felé.
Előnyben részesítették az integrált közlekedési csomópontokat, a vasúti-vízi közlekedést, a drop-and-pull teherszállítást és a városi tömegközlekedést. Különféle közlekedési eszközöket kapcsoltak össze, és integrált közlekedési hálózat alakult ki, amely folyamatosan javította az általános hatékonyságot és átfogó előnyöket.
Kína a felismerhetetlenségig megváltozott ebben az időszakban. A közlekedési ágazat lenyűgöző gyorsasággal vált az egymással összekapcsolt és élénk Kína alapkőzetévé.
- szeptember 25-én megnyílt a forgalom előtt a 142,69 km-es Peking-Tianjin-Tanggu gyorsforgalmi út. Ez Kína első gyorsforgalmi projektje, amely a Világbank hiteléből épült különböző tartományi szintű régiókban. Ez egyben az első gyorsforgalmi út Kínában, amelyet nemzetközi ajánlattétel útján építettek a nemzetközileg használt FIDIC klauzulákkal összhangban. A képen a Peking-Tianjin-Tanggu gyorsforgalmi út Tiencsin szakasza látható.
