A nyár közepén turisták sokasága keresi fel a délnyugat-kínai Jünnan tartományban található Hszi-su-pang-na Trópusi Botanikus Kertet (XTBG). A látogatók gyakran a hatalmas vízililiomokon ülve fényképezkednek, vagy a trópusi esőerdő óriási fáinak törzsét körbeölelve készítenek közös fotókat.
A látványos, turistabarát programok mögött azonban komoly tudományos és természetvédelmi munka is zajlik. A Jünnan Hszi-su-pang-na régiójában működő botanikus kert nemzetközi kutatásokban is részt vesz: hozzájárul a laoszi elefántok és a Srí Lanka-i leopárdok védelméhez, valamint a trópusi Ázsia biológiai sokféleségének megőrzéséhez. Ázsia különböző országaiból és a világ más részeiről is érkeznek ide kutatók, hogy a trópusi növényvilágot és a nagytestű emlősök természetes élőhelyeit tanulmányozzák, és ezáltal hatékonyabbá tegyék a természetvédelmi munkát.
A jelenleg a Kínai Tudományos Akadémia fennhatósága alatt működő botanikus kertben 111 külföldi kutató és hallgató dolgozik vagy tanul. Bár Kína területének csak kis része található a trópusi övezetben, az intézet fontos szerepet vállal a kutatók új generációjának képzésében, akik később a világ különböző pontjain segíthetik az esőerdők védelmét.
A botanikus kertben dolgozó spanyol kutató, Jose Ahimsa Campos-Arceiz szerint az intézet „nagyon jó hidat” képez Kína természetvédelmi törekvései és a világ trópusi térségei között.
Campos-Arceiz két évtizeddel ezelőtt, egy rövid távú vadvilág-biológiai képzés keretében járt először a hszi-su-pang-nai trópusi esőerdőkben. Már akkor tudta, hogy egyszer visszatér. Mint mondta, kevés hely kínál ilyen kiváló természetes laboratóriumot a trópusi növény- és állatvilág kutatására.
A spanyol kutató ma az XTBG Wildlife Interactions & Conservation nevű kutatócsoportját vezeti. 2020-ban csatlakozott hosszú távú kutatási program keretében az intézethez. Csapata többek között azt vizsgálja, hogyan választják ki táplálékukat az elefántok, miként alakítják át tevékenységükkel az erdők szerkezetét, illetve általánosságban azt, hogy a növényvilág sokfélesége milyen szerepet játszik a nagytestű emlősök fennmaradásában.
Az ázsiai elefántok táplálék, menedék és vándorlási útvonalak tekintetében is nagymértékben az esőerdők növényzetére támaszkodnak. Campos-Arceiz szerint Hszi-su-pang-na gazdag és jó állapotban fennmaradt növényvilága megfelelő ökológiai alapot biztosít az ázsiai elefántok és más nagytestű emlősök kutatásához.
Az 1125 hektáron elterülő botanikus kertben 250 hektárnyi érintetlen őserdő maradt fenn, miközben a terület több mint 14 ezer növényfajnak ad otthont. Mindez kivételesen értékes, természetes kutatási környezetet biztosít a tudósok számára.
Kína ázsiai elefántok védelmében elért eredményeit szintén sokan olyan tapasztalatnak tartják, amelyből más országok is tanulhatnak. Az ország az ázsiai elefántok élőhelyein 11 természetvédelmi területet hozott létre. Jünnanban több mint 800 hektárnyi területet különítettek el az elefántok által kedvelt növényzet termesztésére. Az évtizedeken át folytatott aktív természetvédelmi munkának köszönhetően a vadon élő ázsiai elefántok száma az 1980-as évek mintegy 150 egyedéről mára közel 400-ra emelkedett.
Campos-Arceiz szerint a fejlődéshez hozzájárult a természetvédelemre fordított jelentős anyagi forrás, a technológiai fejlesztések és a képzett szakemberek munkája, valamint az átfogó természetvédelmi megközelítés. Ennek része a korai riasztórendszerek alkalmazása, a vadállatok által okozott károk után járó kártérítés, illetve olyan védelmi infrastruktúra kiépítése, amely csökkenti az emberek és az elefántok közötti találkozások számát.
A kutatót Hszi-su-pang-na elhelyezkedése is vonzotta. A térség Kína és Délkelet-Ázsia határvidékén fekszik, így kiváló kiindulópontot jelent a határokon átnyúló természetvédelmi kutatásokhoz.
Campos-Arceiz szerint Jünnan tapasztalatai az emberek és az elefántok együttélésének elősegítésében értékes tanulságokkal szolgálhatnak a szomszédos országok, például Laosz és Mianmar számára is.
Nemrégiben a kutatócsoportot Srí Lankára is meghívták, ahol egy másik összetett természetvédelmi problémával kellett foglalkozniuk: a leopárdok és a teatermesztés közötti konfliktussal.
Srí Lankán a tea emberek millióinak megélhetését biztosítja. Sok teaültetvény azonban leopárdok élőhelyén vagy annak közvetlen közelében található. Ez régóta konfliktusokat okoz az emberek és a veszélyeztetett nagymacskák között, amelyek időnként az állatok pusztulásához is vezetnek.
A korábbi természetvédelmi megoldások gyakran az erdők megtisztítására és a leopárdok elűzésére épültek. Fang Csunjang, Campos-Arceiz kutatócsoportjának tagja szerint a csapat ehelyett Kína azon tapasztalataira támaszkodott, amelyek az ökológiai védelem, a gazdasági fejlődés és a helyi közösségek megélhetésének összehangolását célozzák.
A kutatók fejlett növénytelepítési módszerekkel állítják helyre az őshonos táplálékforrásokat, és természetes átmeneti zónákat alakítanak ki a leopárdok élőhelyei és a teaültetvények között. Emellett olyan összefüggő ökológiai folyosókat is fenntartanak, amelyek lehetővé teszik, hogy az állatok biztonságosan mozoghassanak a térségben.
Fang szerint a csapat Srí Lankán túl is folyamatosan fejleszti a határokon átnyúló ázsiai elefántvédelmi programokat. Munkájukkal tudományos támogatást nyújtanak a vadvilág és az ökoszisztémák védelméhez a Lancang–Mekong térségében.
A botanikus kert az évek során olyan országokból is képzett kutatókat, amelyek Kínához hasonló természetvédelmi kihívásokkal néznek szembe. Rendszeresen fogad mester- és doktori képzésben részt vevő hallgatókat Dél- és Délkelet-Ázsiából, emellett trópusi ökológiával és a biológiai sokféleség megőrzésével foglalkozó speciális programokat is kínál.
Az indonéz posztdoktori kutató, Try Surya Harapan 2021-ben érkezett a botanikus kertbe, hogy az ázsiai elefántokat és az orrszarvúakat tanulmányozza. Véleménye szerint Ázsiában kevés olyan botanikus kert van, amely egyszerre rendelkezik a trópusi növények és a nagytestű emlősök kutatásához szükséges infrastruktúrával és szakértelemmel.
Kínában töltött évei alatt átfogó módszertant dolgozott ki az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktusok kezelésére, kifejezetten a trópusi fejlődő országok igényeire szabva. Eredményeit később felkérték, hogy építse be Indonézia országos természetvédelmi stratégiájába is, így hazájába már a Kínában megszerzett tudással és tapasztalatokkal térhet vissza.
A Laoszi Nemzeti Egyetem kutatója, Duangphachan Souvansai 2023 óta tanulmányozza Hszi-su-pang-nában az ázsiai elefántok állományát és élőhelyük növényzetét.
„Kína kiforrott ökológiai védelmi rendszere értékes tanulságokkal szolgál Laosz számára” – mondta. Hozzátette, hogy Laosz és Hszi-su-pang-na éghajlata, tájai, valamint az elefántok határokon átnyúló vándorlási útvonalai is hasonlóak.
A képzési programok mögött kiterjedt nemzetközi tudományos együttműködés áll. Az évek során az XTBG a világ minden tájára kiterjedő kapcsolatokkal rendelkező ökológiai kutató- és természetvédelmi központtá vált: több mint 50 országgal, régióval és nemzetközi szervezettel működik együtt.
A botanikus kert hosszú távú kapcsolatokat ápol többek között mianmari, nepáli, Fülöp-szigeteki és Srí Lanka-i egyetemekkel, erdészeti szervezetekkel és környezetvédelmi intézményekkel. Az együttműködések kiterjednek a határokon átnyúló növényfelmérésekre, ritka fajok védelmére, esőerdők helyreállítására és az erdők hosszú távú megfigyelésére is.
Hszing Jaovu, a botanikus kert igazgatója szerint az XTBG Ázsia, Európa és Óceánia több mint 20 partnerével kötött kétoldalú megállapodásokat és együttműködési memorandumokat. Ezek révén tudásmegosztó platformokon, közös nemzetközi kutatási programokon és összehangolt természetvédelmi kezdeményezéseken keresztül dolgoznak a trópusi biológia legújabb kutatási területein és a biológiai sokféleség megőrzésén.
Az XTBG munkája jól illeszkedik Kína szélesebb körű, a környezeti fejlődést középpontba állító szemléletébe. Az ország a környezetvédelmi és ökológiai célokat beépítette ötéves fejlesztési terveibe, és a „Szép Kína” programot is a modern szocialista ország kiépítésének egyik fontos céljaként határozta meg.
Campos-Arceiz úgy véli, hogy az XTBG nemzetközi szakemberképzési modelljének valódi hatása a következő 20–30 évben válhat igazán láthatóvá. A külföldről érkező kutatók egy része ugyanis hazatérését követően saját kutatási programokat indíthat, miközben fiatal tudósokat képezhet és mentorálhat. Így hosszú távon olyan tudományos kapacitás épülhet ki, amely a fejlődő országokban is hozzájárul a trópusi ökológiai kutatások és a természetvédelem fejlődéséhez.
