A film a délnyugat-kínai Csungking megye táncosainak sárkánytáncát mutatja be.
A sárkány a kínai nép talizmánállata. A sárkánytánc a néphagyomány szerint szerencsét hoz és elűzi az ártó szellemeket. A táncot szinte minden nagyobb fesztiválon előadják.
A sárkány egyúttal az életerő, a bölcsesség és a megfontoltság szimbóluma is, segítségével lehet jó aratásért vagy kedvező időjárásért imádkozni.
A sárkányok fajtái
A kínai legendákban és irodalmi művekben számos „sárkányféle” jelenik meg. Az Égi Sárkány az istenek mennyei hajlékát őrzi, a Rejtett Kincsek Sárkánya királyok és gazdag emberek elrejtett kincseire vigyáz, A Föld Sárkány irányítja folyókat és megnyitja a csatornákat, az Isteni Sárkány uralja a szelet és esőt fakaszt. A kínai sárkány a fényes, égi princípium, a jang megtestesülése.
A kínai mitológiában úgy tartják, hogy a sárkányok leheletükkel képesek felhőket létrehozni, és a vulkánok akkor keletkeznek, amikor a sárkányok kiugranak a földből, hogy az ég felé nézzenek.
Ez a bölcs állat különleges erőkkel rendelkezik, amelyek a termékenységet, a bölcsességet, a jólétet és a császári hatalmat szimbolizálják. A sárkány a víz, a szél, a föld és a tűz forrása, az évszakok őrzője, az élet és a jólét szimbóluma.
Sárkánytánc
A táncoló sárkányok mérete és hossza változó lehet, néhány méterestől akár 100 méterig is elérhet. Minél hosszabb a sárkány, annál több boldogságot és annál több szerencsét fog hozni. Ha valaki megérint egy sárkányt, boldogság és jólét vár rá a következő évben.
A sárkánytánc előadást cintányérok, gongok és hatalmas dobok intenzív ritmusa kíséri. A hang és a ritmus irányítja a sárkány mozgását.
A tánc közben az előadók botok segítségével tartják és lengetik a sárkányt, amelynek teste színes anyagból készül. A vezető táncosok emelik és mozgatják a sárkány fejét, amely néha tüzet okád és füstöt fúj.
A sárkánytánc alatt minden táncosának együtt kell dolgoznia, hogy a sárkány testét a dob ütemével együtt tudják mozgatni. A dob nem csak az ütemet adja, de hangos hangja elriasztja a gonosz szellemeket és a szörnyeket is.
A sárkánytánc eredete
A sárkánytánc eredete a Han-dinasztia idejére nyúlik vissza (i. e. 206 – i.sz. 24). Eredetileg azért adták elő, hogy az ősök kedvében járjanak, és könyörögjenek, hogy elegendő eső legyen a termésnek, megelőzve ezzel a betegségeket és az éhezés. A Tang (i.sz. 618-907) és a Song (i.sz. 960-1279) dinasztia óta a sárkánytánc minden kínai fesztivál szerves része.
A sárkány fokozatosan a kínai kultúra egyfajta mitikus és természetfeletti lényévé fejlődött. A Qin-dinasztia (i.e. 221 előtt) előtt lábatlan, kígyószerű lényként ábrázolták, később pedig olyan összetett állatként, amely szarvasszarvakkal, bikafülekkel, nyúlszemekkel, tigriskarmokkal, és halpikkelyekkel rendelkezik. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően a sárkányokról azt hitték, hogy kétéltűek, és képesek a szárazföldön mozogni, a levegőben repülni és a tengerben úszni, így a felhők és az eső irányítójaként szabályozzák az időjárást.
