Csuang Huifeng egy körülbelül 10 négyzetméteres stúdióban egy vízszintes feliratos táblát gravíroz a kínai Santungban található Gourd Múzeumban. Ez is Kína szellemi kulturális örökségének a része.
Csuang gyermekkora óta szereti a kalligráfiát. Ezért ma már tagja a Linji Fotóművészek Egyesületének, a Linji Képzőművészek Egyesületének és a Linji Népművészek Egyesületének. Elkötelezetten gravírozza a vízszintes feliratos táblákat. Ezzel Kína fontos szellemi kulturális örökségének az egyik nagy életben tartója.
„Manapság már kényelmesen lehet gravírozni számítógép segítségével. Ezt egyszerűen megtehetjük úgy, hogy megtaláljuk a megfelelő betűtípust a számítógép betűkészletéből. A karakterekből azonban hiányzik a rugalmasság, ha számítógéppel gravírozzák őket.”
Ezért Csuang azt gondolja, hogy a kalligráfia alapjai elengedhetetlenek a vízszintes feliratos táblák gravírozásához. A férfi odáig ment, hogy saját stúdiót nyitott. eközben folyamatosan tanult és gyakorolt.
Ahhoz, hogy jó munkát végezzen ebben a művészeti gyakorlatban, ismernie kell a kalligráfiát és a festést, mivel minden lépésnek, mint például a faragó kés indítása, mozgatása, forgatása, felemelése összhangban kell lennie a kalligráfia követelményeivel.
Csuang mindig körültekintően választotta meg az anyagokat is. Valamint a tábla előkészítését és polírozását, a festést és a gravírozást. Nagyon szigorú és rigorózus az alkotás minden lépésében.
A gravírozás során uralnia kell az erőt, hogy a vésett karakterek „elevenen” jelenjenek meg. Éreznie kell a kalligráfiában fröcskölő tinta dinamikus hatását, és a hatást élénken kell reprodukálnia késével.
Műtermében különféle ősi könyvek és szótárak láthatók a vízszintes feliratos táblák gyártásáról. A fatáblákra vésett karakterek egyébként főként pecsétkarakterek. Ha a gravírozó nem ismeri a pecsét karaktereit, könnyen előfordulhatnak hibák, amelyek miatt az ábrázolás nevetségessé válhat.
A szellemi kulturális örökség megérzésében nem csupán készség a fontos, hanem a felelősség és a szellem, elhivatottság is.. Bár a hagyományos művészetek és mesterségek időnként megjelennek az ókori könyvekben, többségüket mégiscsak a jelenkori művészeknek vagy kézműveseknek kell továbbadniuk. Ezért küzdött keményen mindig is Csuang. Hogy elkerülje, hogy az örökség feledésbe merüljön.
