A Kína északnyugati részén fekvő Ninghszia-Huj Autonóm Területen élő 64 éves Wang Guozhong egész életében gazdálkodóként dolgozott. Ma azonban már egészen más szerepben áll a színpadon: színészként egy színdarab főszerepét játssza a „See Minning Drama Village” színházi komplexumban.
A Ninghszia Yongning megyéjében található intézmény Kína első olyan színházi központja, amelynek központi témája a szegénység felszámolása. Naponta több mint száz előadást tartanak, 36 saját produkcióval. A darabok jelentős része Minning áttelepítési és fejlődési történetét dolgozza fel, így olyan helyiek is szerepelnek bennük, akik személyesen élték át az eseményeket.
„Amikor a színpadon sírunk, azért sírunk, mert akkoriban valóban éheztünk. Amikor pedig nevetünk, azért tesszük, mert ma olyan életet élünk, amelyről egykor csak álmodhattunk” – mondta Wang.
Wang Xihaiguban született, amelyet az ENSZ az 1970-es években a súlyos aszály és a rendkívül sérülékeny ökoszisztéma miatt „emberi megtelepedésre legkevésbé alkalmas” térségként írt le.
Egy három évtizedes együttműködés eredménye
Három évtizeddel ezelőtt Kína párosítási programot indított a keleti partvidéken fekvő Fucsien és a szárazföld belsejében található Ninghszia között. A kezdeményezés célja a szegénység enyhítése és a keleti, illetve nyugati országrészek közötti fejlettségi különbségek mérséklése volt.
Az együttműködés kezdetén Fucsien GDP-je 260 milliárd jüant tett ki, míg Ninghsziáé mindössze 20,29 milliárd jüan volt.
1997-ben megkezdődött Minning falu kiépítése a Jincsuan közelében fekvő terméketlen területen. A Fucsien és Ninghszia nevéből összeállított Minning az együttműködés egyik látványos példájává vált: lakossága mintegy 8000 főről több mint 60 ezerre nőtt, miközben a helyi gazdaságban a szőlőtermesztés, a gombatermesztés, a goji bogyó termesztése és az állattenyésztés is meghatározóvá vált.
A színházi komplexum újabb munkahelyeket teremtett: júliusi megnyitása óta mintegy 2500 helyi lakosnak biztosított munkát, illetve növelte a jövedelmi lehetőségeket.
„Számomra havi 4000 jüan azt jelenti, hogy stabil jövedelmem lehet anélkül, hogy el kellene költöznöm otthonról” – mondta Wang. „De még fontosabb, hogy elmesélhetem a történetünket a közönségnek, és megmutathatom, hogyan változtatta meg a kelet és nyugat közötti együttműködés az egyszerű emberek életét.”
Wang története jól példázza a térségben végbement szélesebb társadalmi és gazdasági változásokat. Az adatok szerint a kelet–nyugati együttműködés hozzájárult ahhoz, hogy Ninghsziában felszámolják az abszolút szegénységet: mintegy 803 ezer vidéki lakos emelkedett ki a nélkülözésből.
1996 óta Fucsien 7,68 milliárd jüan támogatást biztosított Ninghsziának, és több mint 1600 vállalatot ösztönzött arra, hogy beruházzon a térségben. A tényleges beruházások értéke meghaladta a 100 milliárd jüant. Ma csaknem 6000 fucsieni vállalkozás működik stabilan Ninghsziában, szilárd alapot teremtve a régió gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.
2025-ben Ninghsziában az egy főre jutó GDP elérte a 78 ezer jüant, ami csaknem 19-szerese az 1996-os értéknek.
A digitális együttműködés új lehetőségeket teremt
Az együttműködés az elmúlt években egyre inkább piaci alapokra épül, és a két térség között kétirányú erőforrás-áramlás alakult ki. Ennek egyik fontos példája a digitális együttműködés: Ninghszia számítástechnikai kapacitásai segítenek kielégíteni Fucsien növekvő igényeit, miközben hozzájárulnak a tartomány energiaellátási terheinek enyhítéséhez.
A modell így nemcsak Ninghszia meglévő erőforrásait alakítja új gazdasági lehetőségekké, hanem a kelet és nyugat közötti digitális együttműködés új formáját is megteremti.
A kelet–nyugati együttműködési program egy szélesebb nemzeti stratégia része, amelynek célja a regionális fejlettségi különbségek csökkentése és a közös jólét előmozdítása. Az évek során a program olyan rendszerré fejlődött, amelyben a közös koordináció, a párosított támogatás, a pénzügyi segítség, a szakemberek és tisztviselők cseréje, valamint a vállalkozások és a társadalom részvétele egyaránt szerepet kap.
A keleti régiók tőkéjének és piacainak a nyugati területek erőforrásaival való összekapcsolása számos új helyi iparág kialakulását segítette.
A keleti Csiangszu és az északnyugati Senhszi együttműködésének eredményeként például Ankang városa a „plüssjátékok fővárosává” vált. Több mint 800 vállalat működik itt, amelyek éves termelési értéke eléri a 10 milliárd jüant, és csaknem 20 ezer embernek adnak munkát.
Hasonló modell valósult meg Kuangtung és a kevésbé fejlett délnyugati Kujcsou között is. Kujcsou Zheng’an megyéjében „gitárfőváros” jött létre: Makaó tervezési kapacitásai, a helyi gyártás és a Kuangtungban található Hengqin értékesítési hálózata kapcsolódott össze. A modell révén 2025-ben a gitárexport értéke elérte a 248 millió jüant.
A mezőgazdasági kereskedelemben szintén jelentős változás történt: a korábbi, sürgősségi jellegű segélyértékesítést fokozatosan felváltotta a stabil piaci együttműködés. Sanghajban ma már több mint 300 közvetlen értékesítési pont kínálja a Jünnan tartományból származó helyi termékeket.
Hosszú távú együttműködés a regionális fejlődésért
A kelet–nyugati együttműködés mára a regionális fejlődés összehangolásának és a közös jólét előmozdításának hosszú távú intézményesített eszközévé vált. A kezdeti, szegénységcsökkentést célzó programokból stabil, tartós együttműködési mechanizmus alakult ki.
A 2026–2030 közötti időszakra szóló kínai 15. ötéves terv, amelyet idén tettek közzé, szintén hangsúlyozza a kelet–nyugati együttműködés továbbfejlesztésének szükségességét. 2026 az új, rendszeres támogatási program első éve, ezért a kínai vezetés a Fucsien és Ninghszia közötti együttműködés tapasztalataira építve kívánja továbbfejleszteni a modellt és kiszélesíteni az együttműködés területeit.
Maierdan Mugaiti mezőgazdasági és vidékügyi miniszterhelyettes szerint Kína hosszú távon is fenntartja nyolc keleti tartományi szintű térség és tíz nyugati térség párosított együttműködését. Emellett a fejlettebb keleti megyéket a nyugati régiók kiemelt megyéivel kapcsolják össze a vidék újjáélesztésének támogatására.
A program révén Kína a szegénység felszámolásának és a célzott támogatásnak többszintű rendszerét alakította ki, amelyet az ország a szegénység elleni küzdelemben alkalmazható „kínai megoldásként” is bemutat.
Júliusban több mint 50 ország tisztviselői, szakértői és kutatói látogattak Ninghsziába, hogy helyi példákon keresztül ismerjék meg a kínai modernizációt és a szegénység felszámolásának tapasztalatait.
Ghulom Halimzoda, a Tádzsikisztáni Szocialista Párt elnöke szerint a ninghsziai látogatás legfontosabb tanulsága a társadalmi és gazdasági működés átfogó intézmény- és mechanizmusrendszere volt, amelyből a közép-ázsiai országok is hasznosíthatnak tapasztalatokat.
