Egy ezüstszínű, önvezető kisbusz halad el az aranyló rizsföldek mellett a kelet-kínai Csöcsiang tartomány székhelye, Hangcsou külterületén. A jármű több kulturális nevezetességet köt össze, köztük a Liangcsu régészeti lelőhelyet, ahol több mint ötezer évvel ezelőtt egy korai regionális állam virágzott.
A hónap elején elindított járat egyre több világörökségi helyszínt érintő alapvető kérdésre irányítja rá a figyelmet: hogyan lehet megóvni a sérülékeny történelmi emlékeket anélkül, hogy elszigetelt látványosságokká válnának, és miként részesülhetnek a környező közösségek is az örökség értékéből úgy, hogy közben ne veszélyeztessék annak fennmaradását?
Idén 90 éve annak, hogy felfedezték a Liangcsu régészeti lelőhelyet. Október 18. és 20. között Hangcsou adott otthont a negyedik Liangcsu Fórumnak, amelyen mintegy 60 ország és régió képviselői, tisztviselők, régészek és kutatók vettek részt. A tanácskozás középpontjában többek között a kulturális örökség védelmét és hasznosítását szolgáló technológiai fejlesztések, valamint a fenntartható turizmus állt.
„Az UNESCO úgy véli, hogy a fenntartható turizmus hozzájárulhat a kulturális örökség megőrzéséhez azáltal, hogy felhívja a figyelmet annak jövő generációk számára is fontos értékére, elősegíti a kultúrák közötti megértést, és erősíti a helyi közösségek megélhetését” – hangsúlyozta videóüzenetében Nayef Al-Fayez, az UNESCO kultúráért felelős főigazgató-helyettese.
Liangcsu 2019-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A régészeti terület különlegessége azonban nem feltétlenül szembetűnő az átlagos látogatók számára. Az egykori város szerkezetének és fejlett vízgazdálkodási rendszerének jelentős része ugyanis a földfelszín alatt rejtőzik.
„Ha a látogatók nem látják és nem értik meg, mi teszi különlegessé ezt a helyszínt, akkor az örökség társadalmi értéke sem tud teljes mértékben érvényesülni. Arra törekszünk, hogy a régészeti kutatások eredményeit olyan kulturális élményekké alakítsuk, amelyeket a közönség megérthet, átélhet és megoszthat másokkal” – mondta Wang Shu, a Hangcsou Liangcsu Régészeti Terület Igazgatási Bizottságának vezetője.
Ebben egyre nagyobb szerepet kapnak a modern technológiák. A Liangcsu Múzeumban például a látogatók kiterjesztett valóságot (AR) alkalmazó szemüveget viselhetnek, amelynek segítségével úgy jelennek meg a virtuális kiállítási tárgyak, mintha kiemelkednének a tárlókból. A technológia lehetővé teszi, hogy a látogatók minden oldalról megcsodálják az aprólékos faragásokat anélkül, hogy hozzá kellene érniük az eredeti műtárgyakhoz.
A régészeti területen elérhető virtuális valóságélmény (VR) még ennél is messzebbre viszi a látogatókat: bambusztutajon járhatják be az egykori vízi útvonalakat, a palota tetejéről tekinthetnek le az ősi város monumentális elrendezésére, vagy akár egy virtuális oltárhoz lépve lehetnek tanúi egy szertartásnak.
„Ahogyan a turizmusnak szüksége van a kulturális örökségre, úgy az örökségnek is szüksége van a turizmusra” – fogalmazott Michael David Robinson, az UNESCO brit nemzeti bizottságának kulturális alelnöke. Hozzátette: a látogatók számának növekedése ugyanakkor csak megfelelő kezelési tervek és egyértelmű szabályok mellett egyeztethető össze a műemlékek védelmével. Fontos, hogy a turisták tisztában legyenek azzal, mennyire sérülékenyek egyes régészeti emlékek.
A világ számos örökségi helyszínén a megőrzési erőfeszítések elsősorban magukra a romokra és az azok történetét bemutató múzeumokra összpontosulnak, miközben a környező térségek fejlesztése ettől gyakran függetlenül zajlik. Így előfordulhat, hogy a helyi lakosok egyedülálló kulturális értékek közvetlen közelében élnek, mégis kevés lehetőségük nyílik arra, hogy azokból gazdaságilag vagy társadalmilag is profitáljanak.
A Liangcsu környékén megvalósuló fejlesztések erre a világszerte jelentkező problémára kínálnak egy lehetséges kínai megközelítést.
A kezdeményezés mára egy 634 négyzetkilométeres kulturális folyosóvá bővült, amely összeköti a Liangcsu régészeti területet a közeli Nagy-csatornával, a világ legrégebbi mesterséges víziút-rendszerével. Az UNESCO 2014-ben vette fel a világörökségi listára a csatornát. A kulturális folyosó emellett a környező dombvidékeket, vízi útvonalakat, erdős területeket és kulturális intézményeket is magában foglalja.
„A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy Liangcsu több mint ötezer évvel ezelőtt egy virágzó korai regionális állam központja volt. Ma ugyanezen a területen továbbra is pezseg az innováció és a vállalkozói szellem” – mondta Wang Shu. Hozzátette: a térség az úgynevezett kulturális folyosó modelljével igyekszik egyensúlyt teremteni az örökségvédelem és a gazdasági fejlődés között.
„Arra törekszünk, hogy a vidéki közösségeket, a városi központokat és az ipart összekapcsoljuk, és ezáltal a kultúra valóban az emberek javát szolgálja” – hangsúlyozta Yao Huimin, a Liangcsu Múzeum igazgatóhelyettese.
A kulturális értékekre építve a folyosó területén már több mint ezer kulturális vállalkozás működik. 2026 első felében további 50 ilyen vállalkozás csatlakozott a térség gazdaságához. Együttes árbevételük meghaladta a 89,1 milliárd jüant, ami mintegy 13,26 milliárd amerikai dollárnak felel meg, és 37 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
Liangcsuban nem csupán a beruházások korlátozásával igyekeznek megvédeni az örökséget, hanem olyan megoldásokat keresnek, amelyek a védelemre fordított erőfeszítéseket a helyi falvak fejlődésének lehetőségévé alakítják. Ezekben a településekben generációk óta élnek olyan családok, amelyek mindennapjait szorosan átszövi a történelmi környezet.
Jó példa erre Xin’gang falu, ahol hat, 2016-ban bezárt bútorgyár és téglagyár korábban kihasználatlanul maradt területét szabványos méretű futballpályává alakították. A létesítmény rövid idő alatt a városlakók körében is népszerűvé vált: már az első évben 12 vállalati bajnoki mérkőzésnek adott otthont.
Az egyetlen fejlesztés elindított egy szélesebb folyamatot. Xin’gang azóta további sportlétesítményeket hozott létre, és Hangcsou külterületének egyik sportközpontjává vált. A kezdeményezés más falvakban is követőkre talált: ma már softball-, rögbi-, íjász-, tenisz- és pickleball-központok is működnek a térségben.
Raphael Callou Neves Barros, az Ibériai-Amerikai Államok Szervezetének kulturális főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a fenntartható turizmus kialakításához elengedhetetlen a helyi közösségekkel folytatott folyamatos párbeszéd. Biztosítani kell, hogy a turizmus fejlődése ne veszélyeztesse a kultúra és a kulturális örökség hosszú távú fennmaradását.
Barros szerint a fenntartható turizmus valódi értéke abban rejlik, hogy mit visznek magukkal a látogatók, és mit hagynak maguk után. A turisták nem csupán élményekkel és fényképekkel térnek haza, hanem egy civilizáció mélyebb megértésével is gazdagodhatnak. Eközben nemcsak rövid távú fogyasztást generálnak, hanem pozitívan járulhatnak hozzá az örökség megőrzéséhez, a helyi közösségek fejlődéséhez és a helyi kultúra továbbéléséhez.
„A kulturális örökség megőrzése nem ér véget a védőkerítésnél. Valódi célja az, hogy eljusson az emberek szívéhez” – fogalmazott Liu Jiecheng, a Pekingi Egyetem Kulturális Innovációs Intézetének igazgatóhelyettese.
Liangcsu példája azt mutatja, hogy a fenntartható turizmus nem pusztán a történelmi emlékek bemutatásáról vagy a látogatók számának növeléséről szól. Akkor lehet igazán sikeres, ha a modern technológia, az örökségvédelem, a gazdasági fejlődés és a helyi közösségek érdekei egymást erősítik. A kulturális értékek így nem elszigetelt múltbeli emlékekként maradnak fenn, hanem a jelen és a jövő társadalma számára is élő erőforrássá válhatnak.
