A kínai közlekedési szektor tavasza az 1949-1978 közötti időszakban köszönt be.
Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása után a kínai kormány egyértelművé tette, hogy bizonyos alapvető feltételeket meg kell teremteni a kínai közlekedési szektor helyreállításához. Az ország megjavította a létesítményeket és berendezéseket, és újraindította a vízi, szárazföldi és légi szállítást. Vasutakat, autópályákat, kikötőket, dokkokat és polgári repülőtereket újított vagy épített. Jelentősebb vízi utakat is kotrott, új nemzetközi és hazai vízi és légi útvonalakat nyitott, bővítette postai hálózatát, növelte a szállítóeszközök kínálatát.
Magabiztosságukkal, kemény munkájukkal és rettenthetetlen lelkületükkel a kínaiak ijesztő kihívásokkal néztek szembe, és új közlekedési hálózat kiépítésére és fejlesztésére törekedtek az egész országban.
A Szecsuán-Tibet és Csinghaj-Tibet autópályák 1954-es elkészülte Tibet modern autópálya nélküli végét jelentette. Csoda történt az útépítés történetében egy kíméletlen földrajzú világ tetején. E két út kiépítése egy új szellemiséget támasztott alá, amelyet a „szenvedéstől vagy haláltól való félelem hiánya, szívós küzdelem, áldozatkészség, szoros kapcsolat a katonaság és a nép között, valamint az etnikai egység jellemez”.
- augusztus 1-jén elindították a Hankou-n keresztül a Tiencsin-Csungking és a Tiencsin-Kuangcsou légi útvonalakat, amelyeket a történelem „augusztus 1-jei első repüléseként” emlegettek. Az indítással hivatalosan is megnyitották a Kínai Népköztársaság belföldi polgári légi útvonalait.
A nehézségek és nehézségek leküzdése után számos „áttörést” értek el Kínában ebben az időszakban. A megpróbáltatások és nehézségek dacolása után Kínában egy sor „áttörést” értek el ez idő alatt. A Chengdu-Chongqing vasút, Kína első önállóan és teljesen hazai anyagokkal megépült vasúti törzsvonalának működését követően az országban több vasútvonal épült meg, köztük a Baoji-Chengdu Vasút, a Yingtan-Xiamen Vasút, a Baotou-Lanzhou Vasút, a Lanzhou-Xinjiang Vasút, a Chengdu-Kunming Vasút és a Hunan-Guizhou Vasút. Az első Jiefang teherautó 1956-ban debütált, és hamarosan Dongfeng és Hongqi autók gördültek le a gyártósorokról. Megnyílt a forgalom előtt a Vuhani Jangce híd, Kína első közúti és vasúti hídja a Jangce folyón. A Dongfeng, Kína első önállóan tervezett és épített 10 000 tonnás óceánjáró teherszállító hajója 1965-ben került átadásra, megalapozva ezzel a 10 000 tonnát meghaladó hajók építését. 1969-ben Pekingben elkészült az első metróvonal, amely diverzifikálta a főváros tömegközlekedési rendszerét. Kína megépítette a Dalian új kikötőt is, az első 100 000 tonnás osztályú mélytengeri olajkikötőt. Kínában több légi és szállítási vonal, valamint bővülő postai hálózat látott napvilágot. Közlekedési rendszere összeköttetésben állt a világ többi részével, és az ország erős vitalitását mutatta.
A hatalmas változások ezen időszakában Kína átalakította gyenge és elavult közlekedési ágazatát, és a fenntartható fejlődés új útjára lépett.
